A családi élet szépségei...

De felhúztam magam éppen.... és akkor még szépen fogalmaztam, eredetileg nem ezt akartam írni.... ;))) hanem valami sokkal erősebbet.... na mindegy... lényeg a következő: ma valahogy rohadt sz@rul ébredtem, fájt a fejem, nyűgös voltam, egész éjjel alig kaptam levegőt úgy be van dugulva az orrom, olyan érzésem van, mintha a t@kony teljesen kitöltötte volna az agyamat..... gondolom más is ébredt már így és ismeri az érzést.... egész délelőtt így voltam vele, persze ilyenkor a kölkek is megérzik, hogy sz@rul vagyok és annál inkább nyaggatnak, persze szól a tévé, közben a párom hangosan olvassa fel az újságból, amit éppen érdekesnek tart, közben valamelyik vagy épp mindkét gyerkőc egyszerre jön hozzám, mert valami nagyon fontosat akar mondani vagy épp segítenem kéne neki, pisilni is csak velem hajlandók ilyenkor elmenni, ha ki merem kapcsolni a tévét, mert már megbolondulok, akkor kezdődik a szirénázás.... aztán mégis megtettem, párom pedig felvetette, hogy kimegy a kertbe, mire - megkönnyebbülésemre - mindkét gyerek is ki akart menni... párom beleegyező bólintás után addigra persze már eltávozott a pince irányában én meg öltöztessem egyedül a két egymást tépő, froclizó, ordító lurkót egyedül, miközben majd megdöglök olyan rosszul vagyok, ők meg még 20 perc elteltével is inkább egymást - meg engem - idegesítik, ahelyett, hogy végre belebújnának az overálba.... végre azért csak sikerült kipaterolnom őket, de persze előtte a nagyobbik a sárba száradt cipővel még végigszáguldott a fél lakáson elfeledett aktuális kedvenc játékáért, én meg lopva az órára néztem... Úristen, már 11 óra van, és én még azt sem tudom, mit főzzek ebédre, nemhogy valakinek is eszébe jutott volna megkérdezni, hogy segítsen-e az előkészületekben... hogy miébe is igazán, azzal ezirányú érdeklődésem sem hozott igazi segítséget, csak felsorolták, milyen alapanyagok találhatók konyha, spájz, hűtő és mélyhűtőszerte.... amitől persze nem lettem okosabb..... mikor megjegyeztem a páromnak, hogy rosszullétem oka valószínűleg a kétnapja nagynénjénél elfogyasztott süti lehet, aminek elfogyasztása után jegyezte meg a drága, hogy egy doboz tejföl is dukál a tésztájába.... párom erre most jóindulatúan megjegyezte, hogy ideje lenne végre megszabadulnom ettől a tej-és egyéb-érzékenységtől...  Ha-ha... minő együttérző lélek..... évek óta tud róla az egész család, mégis állandóan olyan dolgokat tukmálnak rám, amiről pontosan tudják, hogy nem ehetném meg, de persze ők a kérdéses alapanyagot nem tették bele... legalábbis ezt mondják minden egyes alkalommal, míg nem ettem belőle, aztán elárulnak némi bájjal pár összetevőt, amik csak teljesen minimális mennyiségben fordulnak elő az általuk készített finomságban, úgy mint pohárszámban..... Hát ebből elég... mától azt eszem, amit én főzök és én veszek, senkinek a kedvéért nem vagyok hajlandó meggebedni többé.... ha 10 perc múlva bejön a siserehad, akkor pedig mélyhűtött nokedlit kapnak konzerv pörkölttel, mivel erőmből és akaratomból ma többre nem futotta.... akinek nem tetszik főzzön magának jobbat.... Mert mikor megemlítettem a gyerkőcök kipaterolásakor, hogy azért igazán segíthettek volna a kaja elkészítésében, amit úgyis csak ők fognak megenni, akkor drága párom bűbájos mosollyal megkérdezte, hogy már az is baj, ha kiviszi a gyerekeket levegőzni?!?

Eképp helyrerakva, kellő lelkiállapotban bementem, hogy legalább pár percre leroskadjak a kanapéra és mit látok? A nappali asztalka telisteli terítve az aktuális sajtóval.... Mit gondoltok, ki nézegette, olvasgatta? Na? És amikor úgy két hete meg mertem jegyezni, hogy mindig nekem kell elrakni az újságot, az volt a válasz, hogy hiszen épp most akarta elrakni... azóta is minden nap ugyanott találkozom vele.... Na..... most azt hiszem kiírtam magamból a dolgokat.... ;))))))) Legyen nektek is szép hétvégétek :)))))))))))))

Hurráááá!!!!

Végre vége a vizsgaidőszaknak és nem is olyan rossz eredménnyel ;)))) úgy érzem mázsás súlyok estek le rólam, remélem ez majd megmutatkozik a fizikai kiterjedésemen is, ami sajnos az utóbbi egy héten újra növekvésnek indult, amikor már nem volt időm se edzeni, se azon gondolkodni, hogy mit is eszek valójában, az agyam meg követelte a szénhidrát láncolatokat leginkább egyszerű és könnyen hozzáférhető formában.... Most megengedek magamnak 1-2 nap pihit, nyugis olvasgatást, játékot a gyerekekkel, kutyussal, aztán újult erővel belevetem magam az edzésbe, étkezés tervezésbe... addig is nagy ölelés minden sorstársnak :)

Még élek...

Hahó!!!! Még élek, csak el vagyok havazva a szó szoros és átvitt értelmében is... az utolsó vizsgámra készülök, mellette egész idáig betartottam a tervezett edzésprogramom és nagyjából az étkezésem is, bár azért volt némi nasi, ami közbejött... ;)))) Közben pedig mindenfélét intéznem kell és most még a takony is utolért megint.... Még egy hétig ilyen ostromállapot van nálam, de aztán talán elcsitulnak a hullámok... akkor majd jelentkezem újra bővebben :) Addig is napsütéses hó-napokat ;)))

kép: begfex, de errefelé már én is jártam ;)

Ojjjééé....

Hát itt vagyok megint, időmet kergetve és teendőimet szortírozva... Azért adok egy gyors helyzetjelentést, nehogy azt gondoljátok, hogy már fel is adtam! Nem-nem!! Időmet internetezés helyett az edzésre használtam fel, ugyanis épp csak annyit tudtam kiszorítani, hogy választanom kellett, mire akarom felhasználni a szűkös forrásokat ;) Mert az idő oly gyorsan elfolyik, hogy észre se vesszük, pláne, ha ezer dolgot kéne intéznünk...

Szóval a gyors helyzetjelentés: Nagyjából betartottam az étkezésre vonatkozó előírásaimat, bár egy pár szemmel kevesebb keksz jobb lett volna. Edzéseimet az első 8 napos héten keményen megcsináltam, amiből így 4 erőnléti és 3 kardió edzés kerekedett. Nem sikerült ugyan mindig a tervezett napon kiviteleznem, de azért másnap vagy harmadnap legkésőbb pótoltam az elmaradott egységet. A sétákra még jobban oda kell figyelnem, hogy ne maradjanak el - már megint csak az időm beosztása ugyebár...

Gyermekeimmel (és én is) átestünk újfent a hasmenős-hányós víruson - hogy a rosseb egye már meg ott ahol van - ahogy közösségbe mennek, pár nap alatt újra hazahozzák annyira sajnáltam őket, hogy a végén én is elkaptam tőlük - de hát nem tarthatom őket itthon most két hónapig csak azért, mert ez a nyamvadt vírus még mindig itt kószál!?!  Persze főként emiatt volt kevesebb normálisan beosztható időm ám... Ezen a héten meg határidős melóm lenne (van!) és még igazán bele se kezdtem - ajjajajjjjj..... na sicc, megyek is és foglalkozom vele....

Tegnapelőtt is már ügyes voltam...

Miért is? Mert kevesebbet ettem, egészségesebbet, persze lencsefőzelék volt nálunk is, meg némi gyümölcs délután este ugyanez fordítva ;)  És most már egy szem szaloncukor se volt a menümben - eddig se volt sok, de azért néha pár mégis lecsúszott, pláne, miután előkerült egy nagy doboz milkás szaloncukor - mert őszintén, a többi szaloncukor nemcsak, hogy ehetetlenül rossz ízű hanem ráadásul ki is ütött. Felháborító, hogy micsoda szemetet árulnak nálunk a boltokban....
De visszatérve rám: voltam egy órát a pince klubban azaz a mi kis fitnesztermünkben és utána még sétáltam is a kutyával egy jó órát - egyedül az erdőben, csodaklassz hangulat volt, bár mire kiértünk már eléggé borzongós is, mert ránksötétedett és az eső is eleredt. De előtte láttunk még egy gyönyörű rózsaszín horizontot naplementekor.
Lefényképeztem a mobilommal, lehet be tudom majd valamikor szúrni ide ;)

Aztán tegnap ebben a stílusban ment tovább, gyümölcs, ebédre olasz tészta, este saláta, nasinak egy kis keksz és beigli - ez kimaradt a karácsonyomból. Nagy séta a sötétben - na jó, csak fél óra volt, többre nem futotta és éjfél előtt 5 perccel még a pinceklubban is végeztem az aznapi edzésemmel ;)

Húúúha! 

Erre a figurára kéne rágyúrni ;) Célnak már elég tökéletes ez nem igaz?

Idén meglesz, mert megígértem magamnak :)

Éjjel aztán 3-ig agyaltam még az ágyban, hogy mit és hogyan tudnék még jobbá tenni, hogy többet lehessek a családommal és meg is született egy-két ötlet, amiket most majd szép fokozatosan bevezetek :) Például az étkezésemre kidolgoztam egy általános sémát: délelőtt és délután lehetőleg csak gyümölcs, délben és este egy vegán főttétel és/vagy saláta + naponta 1-2 nasi-falat engedélyezve, hogy ne dőljön be rögtön az elején az életmódváltás. Ez így elég egyszerűen kivitelezhető lesz szerintem ;)

Ma aztán behoztam a tegnapi séta hiányt a kutyusommal, aminek örült is rendesen, meg persze én is. Ma eddig gyümölcs, saláta és gombás egytálétel volt a menüm.

BUÉK!

Boldog Új Évet Mindenkinek Sok Szeretettel! :))))

Tegnap másként alakult a napom, mint ahogy gondoltam, utolért egy közeli rokonunk halálhíre... néhányhetes betegség után elment örökre... régen nem láttam már, mert távol élünk egymástól, mégis nagyon szívenütött a hír, mert bíztunk benne, hogy fel fog épülni. Mégse így lett.

Így aztán délután mentem egy nagy kört a kutyámmal, jól kiszellőztettem a fejem, meg elgondolkodtam az élet értelméről és értelmetlenségeiről... Egészen más megvilágításba helyezte ez a dolog a jövő évi terveimet és elhatároztam azt, amire igazán nagy szükségem lenne már : lassítani fogok az életemen, mert bizony én sem vagyok már a legfiatalabb, idén meglesz a negyedik x-em és a múlt héten azt mondta az új doktor bácsim, hogy ha a szivem továbbra is ilyen őrült iramban fog kalapálni, akkor bizony lehet, hogy hamarosan kifárad és itt a vége fuss el véle... és ő nem is tudja, hogy ez már két éve, a kislányom születése óta így megy... a nyugalmi pulzusom ott a doktorbácsinál 115 volt és én tudok róla, hogy ez nálam így van, de a másik dokim nem vette komolyan, hiába panaszkodtam neki, hogy állandóan fáradt vagyok, szédülök, remegek...

Hát ez van, úgyhogy az idei terveim röviden: egészségesebb életmód, minőségi étkezés, sport, fogyás, lassítás, több idő magamra, több idő a családomra, kertészkedni, fürödni a Balatonban, nagyokat sétálni a kutyámmal, játszani a gyerekekkel, időt tölteni a párommal és a szüleimmel, mert ki tudja, meddig leszünk még meg egymásnak. Mellette azért persze folytatni akarom a tanulást is, de lassabb iramban, nem hagyom magam az egyetem által előírt tempóban végigheccelni a 3 évet, inkább ráteszek még egy-két félévet, hiszen oly mindegy, mire én végzek a doktorimmal, úgyis rögtön nyugdíjba mehetek majd ;))))) Meg persze azért ott van a munka is, amit nem felejthetek el teljesen és nem is akarok elfelejteni. Ja a sorrend nem pont az, ahogy írtam, csak így jutott eszembe... Majd még részletesen kidolgozom a tervem és ahhoz tartom magam aztán most már kőkeményen, mert nincs kedvem beledögleni ebbe a nagy rohanásba, amibe belekényszerít minket a társadalom egy életen át. Én még élni akarok, élvezni akarom az életem, mert eddig minden más volt ez, csak nem sétagalopp... De most majd az lesz :)) Itt és most, előttetek ünnepélyesen megígérem, megfogadom, hogy azzá teszem, már csak a türelmet kell hozzá megrendelnem ;)))))



                             Ez lesz tehát az én újévi csomagom: 

 

(Kép forrása: iwiw)