2012. január 28., szombat

A családi élet szépségei...

De felhúztam magam éppen.... és akkor még szépen fogalmaztam, eredetileg nem ezt akartam írni.... ;))) hanem valami sokkal erősebbet.... na mindegy... lényeg a következő: ma valahogy rohadt sz@rul ébredtem, fájt a fejem, nyűgös voltam, egész éjjel alig kaptam levegőt úgy be van dugulva az orrom, olyan érzésem van, mintha a t@kony teljesen kitöltötte volna az agyamat..... gondolom más is ébredt már így és ismeri az érzést.... egész délelőtt így voltam vele, persze ilyenkor a kölkek is megérzik, hogy sz@rul vagyok és annál inkább nyaggatnak, persze szól a tévé, közben a párom hangosan olvassa fel az újságból, amit éppen érdekesnek tart, közben valamelyik vagy épp mindkét gyerkőc egyszerre jön hozzám, mert valami nagyon fontosat akar mondani vagy épp segítenem kéne neki, pisilni is csak velem hajlandók ilyenkor elmenni, ha ki merem kapcsolni a tévét, mert már megbolondulok, akkor kezdődik a szirénázás.... aztán mégis megtettem, párom pedig felvetette, hogy kimegy a kertbe, mire - megkönnyebbülésemre - mindkét gyerek is ki akart menni... párom beleegyező bólintás után addigra persze már eltávozott a pince irányában én meg öltöztessem egyedül a két egymást tépő, froclizó, ordító lurkót egyedül, miközben majd megdöglök olyan rosszul vagyok, ők meg még 20 perc elteltével is inkább egymást - meg engem - idegesítik, ahelyett, hogy végre belebújnának az overálba.... végre azért csak sikerült kipaterolnom őket, de persze előtte a nagyobbik a sárba száradt cipővel még végigszáguldott a fél lakáson elfeledett aktuális kedvenc játékáért, én meg lopva az órára néztem... Úristen, már 11 óra van, és én még azt sem tudom, mit főzzek ebédre, nemhogy valakinek is eszébe jutott volna megkérdezni, hogy segítsen-e az előkészületekben... hogy miébe is igazán, azzal ezirányú érdeklődésem sem hozott igazi segítséget, csak felsorolták, milyen alapanyagok találhatók konyha, spájz, hűtő és mélyhűtőszerte.... amitől persze nem lettem okosabb..... mikor megjegyeztem a páromnak, hogy rosszullétem oka valószínűleg a kétnapja nagynénjénél elfogyasztott süti lehet, aminek elfogyasztása után jegyezte meg a drága, hogy egy doboz tejföl is dukál a tésztájába.... párom erre most jóindulatúan megjegyezte, hogy ideje lenne végre megszabadulnom ettől a tej-és egyéb-érzékenységtől...  Ha-ha... minő együttérző lélek..... évek óta tud róla az egész család, mégis állandóan olyan dolgokat tukmálnak rám, amiről pontosan tudják, hogy nem ehetném meg, de persze ők a kérdéses alapanyagot nem tették bele... legalábbis ezt mondják minden egyes alkalommal, míg nem ettem belőle, aztán elárulnak némi bájjal pár összetevőt, amik csak teljesen minimális mennyiségben fordulnak elő az általuk készített finomságban, úgy mint pohárszámban..... Hát ebből elég... mától azt eszem, amit én főzök és én veszek, senkinek a kedvéért nem vagyok hajlandó meggebedni többé.... ha 10 perc múlva bejön a siserehad, akkor pedig mélyhűtött nokedlit kapnak konzerv pörkölttel, mivel erőmből és akaratomból ma többre nem futotta.... akinek nem tetszik főzzön magának jobbat.... Mert mikor megemlítettem a gyerkőcök kipaterolásakor, hogy azért igazán segíthettek volna a kaja elkészítésében, amit úgyis csak ők fognak megenni, akkor drága párom bűbájos mosollyal megkérdezte, hogy már az is baj, ha kiviszi a gyerekeket levegőzni?!?


Eképp helyrerakva, kellő lelkiállapotban bementem, hogy legalább pár percre leroskadjak a kanapéra és mit látok? A nappali asztalka telisteli terítve az aktuális sajtóval.... Mit gondoltok, ki nézegette, olvasgatta? Na? És amikor úgy két hete meg mertem jegyezni, hogy mindig nekem kell elrakni az újságot, az volt a válasz, hogy hiszen épp most akarta elrakni... azóta is minden nap ugyanott találkozom vele.... Na..... most azt hiszem kiírtam magamból a dolgokat.... ;))))))) Legyen nektek is szép hétvégétek :)))))))))))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése