Ismerek egy családot, ahol látszólag nagy a szeretet... a nagyiék háza tömve van a kisunokátk fényképével, bárki megy hozzájuk, büszkén mutogatják a kisunokákat, látni azonban még szinte senki sem látta őket, mert jó, ha évente két-háromszor találkoznak. Persze, mondhatnánk megértően, biztos messze laknak egymástól, de ez nem így van, alíg másfél órányira vannak, sőt sokszor el is járnak arra a nagyiék, épp csak pár méterre a kisunokák háza előtt vezet el a főút, csak éppen ilyenkor se mennek be hozzájuk, mert ahogy ők mondják: ne haragudjatok, nem érünk rá!" - pedig nyugdíjasok mindketten. Nagy a szeretet, mint mondtam, csak furcsán fejezik ki..... Hát én nem tudom, én megdöbbentem, mikor erről hallottam.... Valahogy feje tetejére állt ez a világ....
Egyébként tegnap ügyes voltam, megcsináltam a súlyzós tornám, ami a bevezetőhétre volt előirányozva. Igaz, hogy közben állandóan elszédültem és ezért szüneteket kellett tartanom, de azért megcsináltam. A gyógyszer, amit a dokitól kaptam totál semmit se segít sajnos....
Hát igen, mostanában sokat tudnak a szájukkal nagyokat mondani. Én egy darabig megszóltam az ilyeneket, aztán rájöttem, hogy felesleges, mert úgy sem fognak megváltozni (a hazugságok pedig nyomják az ő vállukat). A közvetlen környezetemben is van ilyen. Ettől függetlenül nekem sem tetszik, hogy ilyen világban élünk, de próbálok nem foglalkozni ezzel.
VálaszTörlésMilyen gyógyszert szedsz? (Remélem nem fogyisat, arról tudnék egy-két tapasztalatot mondani)
Szia, a szédülésre szedek gyógyszert... nem azért írtam le, hogy megszóljam őket, egész egyszerűen nyomta a csőröm a dolog és kikívánkozott belőlem, mert sajnálom azt, aki a szenvedő alanya a dolognak....
VálaszTörlés