Mostanában egyre olyan könyvek kerülnek a kezembe, amik a szeretett fontosságáról és mikéntjéről írnak. Levezetik lépésekre bontva, hogyan válhat belőlem jobb ember, ha naponta meditálok, a világbékét tartom szem előtt vagy OM-ot énekelek esetleg Hare Krsná-t,
azonkívűl persze ügyelek a szavaimra, a tetteimre, az étkezésemre meg alázatos vagyok, szolgálok, elajándékozom a vagyonom és így tovább... egy érdekes dolog azonban feltűnt ezekkel a könyvekkel kapcsolatban:
egyiket se kisgyerekes anyuka írta! Vajon miért? Talán mert nekik nincs idejük naponta meditálni a világbékéről? Pedig valószínű azt egyszerűbb megvalósítani, mint azt, hogy az ember (kisgyerekes) lánya végre egyszer kipihenje magát és akkor ébredjen fel, amikor kialudta magát, nem pedig akkor, amikor felordítják....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése